Több mint négy évvel ezelőtt Szlovákia egy elfeledett régiójában, Gömörben óriási környezeti katasztrófa történt, hatalmas mennyiségű mérgező bányavíz ömlött a Sajó folyóba. A szlovák hatóságok hónapokig tétlenül nézték, hogy vérvörös a víz és pusztul az élővilág – a problémát pedig máig sem oldották meg teljesen. A Sajó-katasztrófáról szóló cikksorozatunk első részében azt tárjuk fel, miért történhetett mindez.
2022. február 24-én az egész világ arra a sokkra ébredt, hogy Oroszország megindította az Ukrajna elleni invázióját. Egymást érték a rendkívül híradások, a szerkesztőségek figyelme teljes mértékben a frissen kitört háborúra összpontosult. Szlovákia egy magára hagyott és szegény régiójában azonban pont ugyanezekben a napokban egy másik katasztrófa is történt. Ebben az esetben viszont nem előre nyomuló hadseregekről, városok elleni légitámadásokról, hanem Gömör egyik elfeledett régiójában kirobbanó ökológiai katasztrófáról volt szó. Az ukrajnai háború kitörésével egyidőben a Rozsnyó melletti alsósajói bányából kitört a nehézfémekkel szennyezett bányavíz, amely mérgező vízesésként zubogott a Sajó folyóba.
A kiömlésben az egészségre rendkívül káros arzénból a megengedett határérték 187-szeresét, míg vasból a határérték 2581-szeresét mérték, de jelentős mennyiségű rezet, cinket, nikkelt és további veszélyes vegyületeket, így mangánt és szulfátokat is tartalmazott. A szennyeződés nagyon magas vastartalmának, lényegében nagyon finomszemű rozsdának a folyóba kerülése miatt a Sajó vize vörösre, sötét narancssárgára változott. Ez az anyag a folyó élővilágát is tönkretette, a halak és egyéb élőlények elpusztultak.
A szlovák hatóságok hosszú hónapokig lényegében tétlenül nézték az ökológiai katasztrófát. Ugyanis kompetenciavita alakult ki a kormányon belül arról, melyik tárcának is kellene lépnie. A bányamű a gazdasági minisztériumhoz tartozott, a folyószennyezéssel viszont a környezetvédelmi tárcának kellett volna foglalkoznia. A két minisztérium azonban egymásra mutogatott. A helyzet aztán csak 2022 júliusbán, tehát hónapokkal a bányavíz kitörése után kezdett rendeződni, miután Zuzana Čaputová akkori szlovák köztársasági elnök a helyszínre látogatott, és így hívta fel a figyelmet a problémára. Ezt követően bányamentők szálltak le a tárnákba, helyrehozták az ottani berendezéseket, így a Sajó folyóba jutó szennyvíz mennyisége a tizedére esett vissza. Addig azonban több tonna vas és jelentős mennyiségű nehézfém ömlött a folyóba minden nap.
Az egykori szideritgyár romjai a bánya mellett, a Sajó partján
Mivel a Sajó nagyrészt Magyarország területén folyik, az ügyre az akkor hivatalban lévő Orbán-kormány is felfigyelt, de ha tett is lépéseket a szlovák fél felé, lényegi eredményt nem ért el. (Keresztes László Lóránt, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának akkori ellenzéki elnöke szerint ilyen nem történt.)
A 20. század sötét öröksége
Alsósajó község 13 kilométerre található Rozsnyó városától, a magyar határ pedig alig 23 kilométerre húzódik onnan. A településen a XX. század 70-es éveiben létrehoztak egy mélyművelésű bányát, amely az ott kitermelt ásványról a Siderit nevet kapta. A sziderit, más néven vaspát egy vas-karbonát ásvány (FeCO₃), amely a természetben előforduló legfontosabb vasércek közé tartozik. A bánya földalatti tárnáiból óriási mennyiségben hozták a felszínre ezt az anyagot, amit aztán hatalmas dobszerű malmokban őröltek, tisztítottak és melegítettek, hogy gömb alakú, magas vastartalmú alapanyagot, ún. vasérc pelletet állítsanak elő. Ezt aztán a Kassa melletti, városnyi méretű Kelet-szlovákiai Vasműben dolgozták fel, acélt gyártottak belőle.
A rendszerváltás után a Sideritet is utolérte a szocialista nagyüzemek sorsa. A fénykorában 2500 alkalmazottat foglalkoztató bányát privatizálták, de így sem volt képes a piaci körülmények között nyereségesen működni. Aztán 1998-ban a vasérc pelletet felvásárló kassai vasmű is válságba került, és inkább Ukrajnából kezdte el beszerezni a jelentősen olcsóbb alapanyagot. Ezzel megkezdődött az alsósajói bánya agóniája. Turbulens tulajdonosváltások következtek, amelyek során a vállalat egy ukrán vállalkozó Cipruson bejegyzett cégének tulajdona lett. 2007-ben, az első Fico-kormány ugyan több millió euró támogatást adott a vállalatnak, de a bánya 2008-ban ennek ellenére bezárt. Az ukrán tulajdonos eltűnt, a cég átláthatatlan tulajdonjogi manipulációk tárgyává vált, mígnem az Ércbányák (Rudné bane) állami vállalathoz került.
Az elhagyott bánya állapotának vizsgálata
A bánya bezárásával Alsósajón és a környező településeken is megugrott a munkanélküliség, a régió teljes hanyatlásba zuhant. A gazdasági kilátástalanság azonban csak az egyik probléma volt. A föld mélyéből felhozott vasérc ugyanis rengeteg nehézfémet, így arzént és egyéb mérgező vegyületet is tartalmaz. Az üzemben dolgozó munkások súlyos és tartós egészségkárosodást szenvedtek. Nagyon gyakoriak a körükben a különböző emésztőrendszeri rákos megbetegedések. A nehézfémek ugyanis a szervezetbe jutva nem ürülnek ki, egyre csak halmozódnak a szövetekben.
Az évekig ketyegő időzített bomba berobbant
A bánya 2008-as bezárása ugyanakkor nem jelentette a környezetszennyezési probléma megszűnését. Alsósajó mellett található egy gigantikus, 21 hektáros meddőhányó, ahonnan az arzénnal mérgezett port a szél rendszeresen a településre fújja. A föld alatt pedig ott van maga a majdnem 400 méter mély, 11 szintes bánya, a több száz kilométernyi tárnájával. Az üzem megszűnésekor a folyamatosan beömlő víz szivattyúzását is leállították, így a tárnák fokozatosan elkezdtek megtelni. Az akkori illetékesek úgy számoltak, hogy évtizedekig, akár 2035-ig is eltart, mire a teljes körülbelül 9 millió köbméteres járatrendszer megtelik. De tévedtek.
A katasztrófa felfedezésének évében az akkori szlovák köztársasági elnök (jobbra) is a helyszínre látogatott, a fotón Orosz Örssel beszéli meg a látottakat
A tárnák 2022 februárjára jórészt feltöltődtek, és a mérgező víz, minden bizonnyal egy a bánya mélyén történt műszaki meghibásodás miatt, az egyik kiömlőn keresztül feltört. Az arzénnal, vassal, rézzel, cinkkel, nikkellel, mangánnal és szulfátokkal szennyezett víz közvetlenül a Sajóba kezdett ömleni. Mivel a bányavíz savas, 5,7-es a Ph-ja, amikor az enyhén lúgos folyó vizével keveredett, egy kémiai reakció jött létre, a vas kicsapódott, lényegében rozsdává vált. Ezért az eredetileg átlátszó bányavíz a folyót élénk narancssárgára, vörösre festette, illetve az élővilágot is elpusztította.
Minden teljesen megsemmisült
A kiömlő bányavízben a legmérgezőbb vegyületek a különböző nehézfémek, a Sajó élővilágának gyors pusztulását azonban nem ez, hanem a töménytelen mennyiségű vasoxid, vagyis rozsda okozta. A rendkívül finom szemcsés rozsda ugyanis belepte a vízi élőlények légzőszerveit, kopoltyúit, így azok lényegében megfulladtak. A folyóban közel 20 kilométeren minden élet elpusztult. A halállományban keletkezett kár hivatalos becslés szerint közel 360 millió eurót tesz ki.
Sajnos a nehézfémek is hasonló problémát okoztak. A nagy mennyiségű arzén a folyómeder üledékében rekedt meg. Mivel ezek a vegyületek nem ürülnek ki az élő szervezetekből, a tápláléklánc egyes szereplőiben fokozottan felhalmozódnak. Még azután is, hogy a bányavíz kiömlését jelentősen csökkentették az apró rákokkal, ízeltlábúakkal táplálkozó halak húsában az arzén többszöröse az egészségügyi határértéknek. 2024-ben a helyi horgászok által bevizsgálásra küldött minták között például egy olyan pisztráng is volt, amelynek a húsában a felnőttek számára megengedett egészségügyi határérték 220 százalékának megfelelő arzént találtak. Ez a gyerekek számára megengedett határérték 880 százaléka. A Sajóból kifogott halat a szlovák hatóságok utasítása értelmében máig tilos fogyasztani. A helyi horgászok szerint ez az állapot akár egy évtizedig is fennállhat. Az általunk megszólított szakértő, Viskolcz Béla, a Miskolci Egyetem Kémia Intézetének vezetője szintén úgy nyilatkozott, akár 10-20 év is eltelhet, míg újra fogyaszthatóvá válik a folyóból kifogott hal, ugyanakkor a meg kell jegyezni, hogy 2026 tavaszától a magyar hatóságok már nem tiltják a saját területükön kifogott halak fogyasztását…
A Sajó vizét ilyen vörösre festette a bányavíz. Azóta jelentősen csökkent a szennyezés, de még mindig igen jelentős
A miniszterek egymásra mutogattak
Fontos kérdés, hogy miként fajulhatott a helyzet odáig, hogy a bányavíz kitörjön és hónapokig semmi sem történt a megállítására. 2022 februárja nem csak világviszonylatban, de a szlovákiai belpolitikában sem volt nyugodt időszak. Ekkor Eduard Heger (OĽaNO) kormánya volt hivatalban, amely az OĽaNO, a Sme rodina, a Za ľudí és az SaS alkotta parlamenti koalícióra támaszkodott. A koalíción belül azonban jelentős feszültség alakult ki az OĽaNO és az SaS, pontosabban Igor Matovič OĽaNO-elnök és Richard Sulík SaS-vezető között. A két politikus személyes viszonyai is elmérgesedtek. A Sajó-katasztrófa ügyében érintett egyik tárcát, a gazdasági minisztériumot pedig maga Sulík vezette, míg a környezetvédelmi tárca élén Matovič közeli embere, Ján Budaj állt. Az ökológiai katasztrófa elhárításának felelőssége kapcsán a két minisztérium elkezdett egymásra mutogatni.
A folyószennyezés kapcsán a tavaszi hónapok során aztán egyre hangosabbak lettek a különböző szlovák és magyar civil szervezetek és aktivisták, köztük Varga Tibor rozsnyói sebészorvos, az ottani horgászegyesület elnöke és Orosz Örs, a Magyar Szövetség egyik ismert politikusa, Magyarországról pedig a már említett parlamenti bizottsági elnök, Keresztes László Lóránt, illetve a Greenpeace Magyarország igyekezett felhívni a problémára a közvélemény figyelmét.
Különbség: balra egy a beömlőnyílás felett kiemelt kő, jobbra a vasoxidtól elszíneződött párja
Orosz 2022 májusában egy köbméter bányavízzel szennyezett folyóvizet szállított a pozsonyi környezetvédelmi minisztérium bejárata elé, ahol az állami szervek tétlensége elleni tiltakozásként az utcára engedte. Végül 2022 július 19-én Zuzana Čaputová akkori szlovák köztársasági elnök is a helyszínre látogatott. A hatóságok ezt követően rendeltek el rendkívüli állapotot, amely jogi lehetőséget adott a szükséges műszaki lépések megtételére. Ezzel kapcsolatban azonban el kell mondani, hogy a bányák ügyében kompetens gazdasági minisztériumot vezető Sulík, valószínűleg a közelgő elnöki helyszíni szemlétől nem függetlenül, egy július 15-i sajtótájékoztatón kijelentette, megtalálták a megoldást. A tárnákba speciális védőruhába öltözött bányamentőknek kellett leszállni, és ők elterelték a víz útját. A védőruhára azért volt szükség, mert a bányajáratok a víz mellett mérgező gázokkal is megteltek.
Nem teljes a megoldás
A bányamentők beavatkozása után a kiömlő szennyezett víz mennyisége 90 százalékkal csökkent, de a probléma nem szűnt meg. Kiderült, hogy hosszútávon egy tisztítóállomás megépítése jelentené a megoldást. Ez azonban jelentős, több millió eurós beruházás, és akkor azzal még nem számoltunk, hogy a bánya kivezető csatornája egy meredek domboldalban található, ami szintén nehezíti egy ilyen létesítmény megépítését. A víztisztító ugyanakkor nem jelent megoldást a már a hordalékban leülepedett nehézfémekre. Ezek jórészt a folyónak a szennyezés alatti szakaszán okozzák a legnagyobb problémát, de egy-egy nyári esőzés után kialakuló villámárvíz után ez a hordalék is egyre lejjebb mozog a mederben. Ráadásul 2025-ben, minden bizonnyal egy bányaomlás miatt, rövid ideig ismét jelentősebb mennyiségű bányavíz zúdult a Sajóba.
(Folytatás következik.)
Elpusztult rákok tetemei Alsósajó környékéről
Szöveg: Czímer Gábor és Bethlen Tamás
Fotó: Borsod24, Szlovák Gazdasági Minisztérium, Orosz Örs Facebook, Momentum Mozgalom, Keresztes László Lóránt Facebook
Nyitókép: Alsósajónál jelenleg is szennyezett bányavíz ömlik a folyóba
A fenti írás egy háromrészes cikksorozat első része, amely a szlovákiai Paraméter és a magyarországi Borsod24 együttműködésével, a Journalismfund Europe támogatásával jött létre.
